DeletedUser
Vendég
Én is játszottam Achillesen. A top 3 szövi egyikében. Töröltem. Sokat gondolkoztam azon, mi a baj Achilles-szel? Nekem személy szerint sok bajom volt vele: rettenetes lassú, utálatos a morál. De mindezeken túl dacára hogy hősök világa, tele volt játszani még nem tudó kezdőkkel, ami nem lenne probléma, de azt hiszem mindenkinek mások voltak az elvárásai e tekintetben. Ami számomra még elképesztő volt, hogy más szerverekről ismerős nagy nevek is csak legoztak itt. Pega emlegette hogy akkor élvezetes a játék, ha kihívást okoz. Tökéletesen igazad van! Én körbeköltöztem a szervert Akárhova mentem, ott kiderült a vélelmezett kihívás nem is létezik. Kiderült semmi adok-kapok nincs, csak mint a sündisznók a védők mögé bújva várják a csodát. Nekem a kihívás nem az, hogy egy csurig bevédett várost ki tudok-e pucolni erővel, hanem meg tudom-e védeni a sajátomat és taktikázással be tudom-e venni másét.
Miután megtiszteltek azzal, hogy a vezetőségben helyet kaptam, mindent elkövettem a konföderáció és mnt kötések ellen, arra gondolva, erős, nagy hírű szövetség, akkor izgalmas, ha vannak más erős szövetségek az ellenfelek közt.
Találtam is végre egy játékost és egy szövetséget, akik kihívást jelentettek. Viszont ahoz, hogy elég támadó és elég védő egység a területen a rendelkezésemre álljon városokra volt szükségem. Miután én frissen költöztem és a saját szövetségeseimet kikönyörögtem néhány városból, még mindig szükség volt többre. A kihívással így nem vehettem fel a versenyt, a lehetőség az maradt, hogy a környék legozósaitól elvenni a kész városokat, amit az ellenfelek is természetesen megtettek.
Igen, a prémium sokat számít. De nem a kapitány, meg a parancsnok ami sokat dob hanem az egységépítés felezhetősége aranyért. Különösen egy ilyen csiga világban mint az Achilles. Az ember ez ellen nem nagyon tud mit fölmutatni. A parancsnok megdobja pár százalékkal a sereg hatékonyságát. De ezt a szerencse is megteszi. Viszont amikor azzal szembesülsz, hogy egyik nap az ellenfeled kicsapja 6 jelzős városát a foglalásod kiütésénél, másnap látod a következő foglalásodat ugyanazokból a városokból támadja, röhögsz a markodba, hogy mit ér majd azzal a pár jelzővel, ami azóta készülhetett és döbbenten tapasztalod, hogy fullos városok csapódnak be, nem egy, hanem az összes. Hát, az bizony nem nagy öröm és súrún szidod a játék fenntartóit. Egy gyors világon nem éri meg annyira erre költeni a pénzt. Itt nagyon fölborítja az esélyeket.
A nyári uborkaszezont végül nagyon nem bírtam, a szövetség aktivitásával is komoly bajaim voltak, így végül a szerver elhagyása mellett döntöttem. Miután a fék megszünt, a szövetségem és a valamirevaló ellenfél konföderációt kötött (Mi jó nekik ebben?!) Viszont a staton láttam, hogy a két szövetség aktívabb játékosai összefogva hosszú szabadságba kergették a soha ki nem merülő egységekkel rendelkező imár közös ellenfelet. Gondolom nem a munkáját vesztette közben, csak sok lúd mégis disznót győz.
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy a szövetség nagyon fontos és ha több aktív játékos összefog, akkor a prémium sem akkora előny. Tapasztalatom szerint ebben a játékban az nyer, aki nem dolgozik, nem alszik, nem eszik és lehetőleg nem megy wc-re
Az iskolások erős hátrányban vannak, még ha költenek is a játékra, hiszem hamar kiderül délelőtt nem tudnak gépnél lenni.
A hősök világát alapvetően elhibázták szerintem, ebben látom a kudarcát. Nem volt még egy olyan szerver, ahol ilyen hamar rohamosan csökkeni kezdett a játékosok száma. Túl alacsonyra helyezték a mércét a bekerüléshez, olyan alapvető játéktudás nélkül jöttek játékosok, hogy az itt kifejezetten bosszantó volt. Más szerveren az ember hajlamosabb még segíteni is, de bocsánat, ez a tapasztalt játékosok játszótereként volt meghírdetve. Itt mindenki kihívás kellett volna legyen.
Ami a szerverek kifutását illeti, szerintem a csodák korával, építéssel, szervergyőztessel romlott el minden. Valahogy ez nem sikerült jól. Ha azzal a céllal mész egy szerverre a szövetségeddel, hogy megnyered, akkor mindent ennek a célnak rendeltek alá. Nem a játék folyamatának élvezete vezérli a lépéseidet, hanem a végső cél elérése. És ha van cél, akkor azt a versenyszellemmel megáldott emberek elsőként akarják elérni. Nincs is ezzel semmi baj, de alapvetően megváltoztatta a játék stratégiáját. Nem nőnek akkorára a világok, mások a preferenciák ellenfél és szövetséges választásakor. Ha meg megvan a győztes, már senkinek nincs kedve ott maradni, elmúlt a cél. Ha meg eltünnek a világról az aktív játékosok, új szerver új győzelem felé, maradnak a játszani nem annyira tudpk, a békésebbek, a legozók és hónapokig építik a városkákat és foglalják a szellemeket és az inaktívok pucolásával szedegetik a harci pontokat.
Javaslom azoknak, akik nem szeretik, ha támadják és foglalják őket a csodák kora előtt álló szerverekre regisztráljanak, a térkép szélén sok támadás nem éri őket, viszont pár hónap múlva ővék és a hasonló aktivitással rendelkező társaké a világ.
Miután megtiszteltek azzal, hogy a vezetőségben helyet kaptam, mindent elkövettem a konföderáció és mnt kötések ellen, arra gondolva, erős, nagy hírű szövetség, akkor izgalmas, ha vannak más erős szövetségek az ellenfelek közt.
Találtam is végre egy játékost és egy szövetséget, akik kihívást jelentettek. Viszont ahoz, hogy elég támadó és elég védő egység a területen a rendelkezésemre álljon városokra volt szükségem. Miután én frissen költöztem és a saját szövetségeseimet kikönyörögtem néhány városból, még mindig szükség volt többre. A kihívással így nem vehettem fel a versenyt, a lehetőség az maradt, hogy a környék legozósaitól elvenni a kész városokat, amit az ellenfelek is természetesen megtettek.
Igen, a prémium sokat számít. De nem a kapitány, meg a parancsnok ami sokat dob hanem az egységépítés felezhetősége aranyért. Különösen egy ilyen csiga világban mint az Achilles. Az ember ez ellen nem nagyon tud mit fölmutatni. A parancsnok megdobja pár százalékkal a sereg hatékonyságát. De ezt a szerencse is megteszi. Viszont amikor azzal szembesülsz, hogy egyik nap az ellenfeled kicsapja 6 jelzős városát a foglalásod kiütésénél, másnap látod a következő foglalásodat ugyanazokból a városokból támadja, röhögsz a markodba, hogy mit ér majd azzal a pár jelzővel, ami azóta készülhetett és döbbenten tapasztalod, hogy fullos városok csapódnak be, nem egy, hanem az összes. Hát, az bizony nem nagy öröm és súrún szidod a játék fenntartóit. Egy gyors világon nem éri meg annyira erre költeni a pénzt. Itt nagyon fölborítja az esélyeket.
A nyári uborkaszezont végül nagyon nem bírtam, a szövetség aktivitásával is komoly bajaim voltak, így végül a szerver elhagyása mellett döntöttem. Miután a fék megszünt, a szövetségem és a valamirevaló ellenfél konföderációt kötött (Mi jó nekik ebben?!) Viszont a staton láttam, hogy a két szövetség aktívabb játékosai összefogva hosszú szabadságba kergették a soha ki nem merülő egységekkel rendelkező imár közös ellenfelet. Gondolom nem a munkáját vesztette közben, csak sok lúd mégis disznót győz.
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy a szövetség nagyon fontos és ha több aktív játékos összefog, akkor a prémium sem akkora előny. Tapasztalatom szerint ebben a játékban az nyer, aki nem dolgozik, nem alszik, nem eszik és lehetőleg nem megy wc-re
Az iskolások erős hátrányban vannak, még ha költenek is a játékra, hiszem hamar kiderül délelőtt nem tudnak gépnél lenni.
A hősök világát alapvetően elhibázták szerintem, ebben látom a kudarcát. Nem volt még egy olyan szerver, ahol ilyen hamar rohamosan csökkeni kezdett a játékosok száma. Túl alacsonyra helyezték a mércét a bekerüléshez, olyan alapvető játéktudás nélkül jöttek játékosok, hogy az itt kifejezetten bosszantó volt. Más szerveren az ember hajlamosabb még segíteni is, de bocsánat, ez a tapasztalt játékosok játszótereként volt meghírdetve. Itt mindenki kihívás kellett volna legyen.
Ami a szerverek kifutását illeti, szerintem a csodák korával, építéssel, szervergyőztessel romlott el minden. Valahogy ez nem sikerült jól. Ha azzal a céllal mész egy szerverre a szövetségeddel, hogy megnyered, akkor mindent ennek a célnak rendeltek alá. Nem a játék folyamatának élvezete vezérli a lépéseidet, hanem a végső cél elérése. És ha van cél, akkor azt a versenyszellemmel megáldott emberek elsőként akarják elérni. Nincs is ezzel semmi baj, de alapvetően megváltoztatta a játék stratégiáját. Nem nőnek akkorára a világok, mások a preferenciák ellenfél és szövetséges választásakor. Ha meg megvan a győztes, már senkinek nincs kedve ott maradni, elmúlt a cél. Ha meg eltünnek a világról az aktív játékosok, új szerver új győzelem felé, maradnak a játszani nem annyira tudpk, a békésebbek, a legozók és hónapokig építik a városkákat és foglalják a szellemeket és az inaktívok pucolásával szedegetik a harci pontokat.
Javaslom azoknak, akik nem szeretik, ha támadják és foglalják őket a csodák kora előtt álló szerverekre regisztráljanak, a térkép szélén sok támadás nem éri őket, viszont pár hónap múlva ővék és a hasonló aktivitással rendelkező társaké a világ.